Rap1:
Itt jön Fehérvár, eléd áll, hogy ne hidd magad istennek
Ebből elég már, elég már, nem ismertek, mégis mertek
Kis tettek jellemeznek, téged számba se vesznek
A városod rég halott, a mieink most éledeznek
Az új generáció erősebben tör előre
Mint azt gondolnád, mint amire csak számítanál tőle
Mindent felölelő mocsokban és szemétben, nevem védem
Benn a stickerrengetegben zavarba hozhat még személyem
Mikor egy fáradt hajnalon, kis mosollyal a gyűrött arcomon
Rádhagyom minden titkom, érzem, mindent el kell mondanom
Ha úgy gondolom, megtanultam minden bölcsességet
Akkor saját kezemmel vetek majd életemnek véget
Így meglepetés nem érhet, örökké tartó történet
Ezer fejezetbe zárva találsz millió emléket

Ref:
Még egy joe-t akarok, mindössze csak ennyit
Még egy szót, ami a fájdalmakon enyhít
Még egy társat, ki követhet halálon túlig
Még egy barátságot, ami soha el nem múlik

Rap2:
Elindult a repülőm, fenn az égen, ez nem szekér
Te told a talicskádat, míg én harcolok a nemzetér'
Elindult a repülőm, nézd, ott van a magasba'!
Eltéríteni nem tudod, de sírhatsz még miatta
Mély álomból felriadva hátbavág majd a valóság
Én csinálok valamit, míg ti csak divatrabszolgák
Maradtok, csak azt nem értem, mire fel haraptok
Szétcsapom az áramkört, ne lássam a rút pofátok
Párhuzamos világok, virtuális kapcsolatok
Kialakuló közegnek behódoló netlovagok
Hallgasd azt, amit a többség nagy előnyben részesít
A cyberbarátnőd vár, míg egy új topikot létesít
A haverod, szedj le egy nap negyvenhárom albumot
Hogy megfelelj magadnak, miközben orrodba feldugod
Az ujjad, mikor a többiek nem látnak
Én a karoddal együtt tömöm be szádba a fikádat!

Refr.

Rap3:
Itt a csapda, ugorj bele, hiszen csak neked csináltam
Minden rímem gyilkos fegyver, és én megöllek vidáman
Majd a szóval, hogyha nem tetszik, mit forral ez a kis srác
Irigykedhetsz, lúzer, irigykedhetsz, hisz te nem is látsz
A saját orrodnál tovább, nálad csak anyád ostobább
Hogy nem kötött fel kiskorodban, kapod isten ostorát
Ronda ország, ronda helyzet, ez így alakult
Itt bárki bárhol gecizhet, itt kezet senki nem nyújt
Rég elmúltak a szép napok, mikor én is azt hittem
Hogy a barátokkal együtt mindig ott leszünk a street-en
A szívem megszakad, túl kevés már a jó arc
Hiszen fuldoklik a műfaj, hisz csak az lényeg, mit hordasz
Ez így lófasz, mindenki rapszakértő, mindenki bomlaszt
Nekem sértő amit mondasz, én javítok, te rontasz
Én tanítok, te oktatsz,
Most már készen állok bármire, nyugodtan háborúzhatsz!

Refr.