rap1: Fut a történet két szálon, ez van, mindig megpróbálom
Trükköm tükröm, szemem gyötröm, de magam még nem találom
Tán egy téli délutánon érezheted majd hiányom
Tán egy könyv közepéből kitépett lap bánja folytatásom
Kirakóból pár darab, lehet hogy mindennél fontosabb
Egy eltitkolt nap, egy kép, mi nem sokat mutathat
Magából, nem tudhatod minek látszol
A színarany nem fénylik, nem minden éget, mi lángol
Kivel táncolsz az éjszakába', mi lesz majd az ára
Kihez láncol majd a zárka, kit taposhatsz holnap sárba
Kulcs a zárba, csukott ajtók előtt próbálgatod, hátha
Számíthatsz a megoldásra, max. a bekattanásra
Látok esélyt, az élet, lehet, nem túl sokat mesélt
A sors keze rég eltörött, de asszem így is elért
Egy pontra, lehető legfájóbbat mondta
Majd egy laza mozdulattal értelmed kukába dobta

refr.:
Nem sokat éltem, így is besokalltam, kértem amit kaptam
Álltam, összerogytam, csendben belehaltam
Mikor egy gondolat fojtogatott, mit én kreáltam
Egy szereplővé váltam, történetem mégse láttam

rap2:
Feldobtam az érmem, jól megnéztem, három oldala van
Választ még nem kaptam, bár oldalt sem választottam
Megszoktam 1-2 érzést, mégis magamtól eldobtam
A könnyek reményvesztett hangját távolról is meghallottam
Rád gondoltam, éreztem, mit érzel, és legbelül én is tudtam
Nem hazudtam, csak a józanész volt útban
Ahol semmi sem passzol, ahol mindenki harcol
Soha nem tudod meg titkom, vajon mi változott akkor
Meg bennem, mit miért tettem, kit féltettem, mivé lettem
Szart sem ér a történetem, a ketté tört életem
Lehet kár volt megtalálni, jöhet bármi, hidd el soha
Többet nem fogok rád várni, jöhet bármi, hidd el
Soha többet nem fogok rád várni

Refrén

rap3:
Amikor megszülettem, egyszer volt, hol nem volt, egy álom
Amikor mc lettem, mikor kész lett az első számom
Egy lépést megtettem, akkor senki nem zavart még meg
Ma egy rossz mozdulatomért is szavanként széttépnének
Én így élek, hagyjatok a saját utamon járni
Mint egy megrendelt áru, évekig fog porosodni
Fenn a polcokon, míg végül megfelelő gazdát lel
Én megszokom lassan, de ezért magam nem adnám el -
Szakadt a fonál, rég betelt már minden pohár
Én figyelnék, ha szólnál, tovább látnál a haszonnál
Kiszolgál az élet, mégis menekülni próbálna
Saját énje előtt szúrna kést tudata torkába
Mi lenne ha meglátna, ha látnád, észre sem vetted?
Lehet százszor elmentél, eltűntél saját magad mellet
Ez kellett? Nem te döntötted el, nézz az arcára
Még elindul utánad, s léphetsz boldogan új csapdába

Refrén