Történet (Jöhet bármi)
2005.01.05. 15:05
rap1: Fut a történet két szálon, ez van, mindig megpróbálom Trükköm tükröm, szemem gyötröm, de magam még nem találom Tán egy téli délutánon érezheted majd hiányom Tán egy könyv közepéből kitépett lap bánja folytatásom Kirakóból pár darab, lehet hogy mindennél fontosabb Egy eltitkolt nap, egy kép, mi nem sokat mutathat Magából, nem tudhatod minek látszol A színarany nem fénylik, nem minden éget, mi lángol Kivel táncolsz az éjszakába', mi lesz majd az ára Kihez láncol majd a zárka, kit taposhatsz holnap sárba Kulcs a zárba, csukott ajtók előtt próbálgatod, hátha Számíthatsz a megoldásra, max. a bekattanásra Látok esélyt, az élet, lehet, nem túl sokat mesélt A sors keze rég eltörött, de asszem így is elért Egy pontra, lehető legfájóbbat mondta Majd egy laza mozdulattal értelmed kukába dobta
refr.: Nem sokat éltem, így is besokalltam, kértem amit kaptam Álltam, összerogytam, csendben belehaltam Mikor egy gondolat fojtogatott, mit én kreáltam Egy szereplővé váltam, történetem mégse láttam
rap2: Feldobtam az érmem, jól megnéztem, három oldala van Választ még nem kaptam, bár oldalt sem választottam Megszoktam 1-2 érzést, mégis magamtól eldobtam A könnyek reményvesztett hangját távolról is meghallottam Rád gondoltam, éreztem, mit érzel, és legbelül én is tudtam Nem hazudtam, csak a józanész volt útban Ahol semmi sem passzol, ahol mindenki harcol Soha nem tudod meg titkom, vajon mi változott akkor Meg bennem, mit miért tettem, kit féltettem, mivé lettem Szart sem ér a történetem, a ketté tört életem Lehet kár volt megtalálni, jöhet bármi, hidd el soha Többet nem fogok rád várni, jöhet bármi, hidd el Soha többet nem fogok rád várni
Refrén
rap3: Amikor megszülettem, egyszer volt, hol nem volt, egy álom Amikor mc lettem, mikor kész lett az első számom Egy lépést megtettem, akkor senki nem zavart még meg Ma egy rossz mozdulatomért is szavanként széttépnének Én így élek, hagyjatok a saját utamon járni Mint egy megrendelt áru, évekig fog porosodni Fenn a polcokon, míg végül megfelelő gazdát lel Én megszokom lassan, de ezért magam nem adnám el - Szakadt a fonál, rég betelt már minden pohár Én figyelnék, ha szólnál, tovább látnál a haszonnál Kiszolgál az élet, mégis menekülni próbálna Saját énje előtt szúrna kést tudata torkába Mi lenne ha meglátna, ha látnád, észre sem vetted? Lehet százszor elmentél, eltűntél saját magad mellet Ez kellett? Nem te döntötted el, nézz az arcára Még elindul utánad, s léphetsz boldogan új csapdába
Refrén
|