Sugárzó mosolyodért halok meg minden éjjel
Többé nem születek újjá, hamvaim szállnak a széllel
Több százezer kilométer, de én megtalállak, hidd el
Szavaimmal simogatlak, izgatlak ütemeimmel
Meglátogatlak még egyszer, kéznyomom testeden hagyom
Egy összegyűrt fénykép, széttépett levél az asztalon
Egy-két tag, néhány trekk repíthet vissza hozzám egyszer
Új dimenzióba léptem, kövess, jobb hogyha igyekszel
Én a jövőbe tartok, örök dallamokba olvadok
Kísérlek majd tovább, mint a perceket a hónapok
Jha, köszönöm, jól vagyok, hisz teljesült az álmom
Miről nem feltételeztem volna rég, hogy megcsinálom
Na de mi lesz hosszútávon, lehet elveszik a varázs
Féltem az álmot, hisz az élet csak egy villanás
Pár pillanat, mi lehet, örökre megmarad
De eltűnik a szikra, van hogy minden kötél elszakad

Refrén

Ha megvan a biztos háttér, már lehet mit félteni
Minden kimondott szó után van mit félreérteni
Fel kéne már ébredni, nem tudtok mást tenni
Hazugsággal érvelni, szarotokat rákenni másra
Tudom, ez is a műfaj hibája, de ha
Magadra néznél rájönnél kinek nagy a szája
Bűzölöghet a szarbánya, minden panaszod hiába
Lehet, pont te viszed a dolgot a rosszabbik irányba
Mondd, ki írogat a szájtra, mondd a sarat kidobálja
Mondd meg, miért sikít az arcodon a tudásnak hiánya
Ez a csont már le van rágva, a haza darabokra esve
Mindenütt csak klikkek, megy a balhé országszerte
Csak a megromlott családok, elveszett barátok, évek
Miket nem hoz vissza senki, mik az elmúlástól szépek
Emberek, kiket nem értek, ti a vesztetekbe rohantok
Vitáztok, háborúztok, míg végleg fel nem robbantok
Én innen dobbantok, többet nem láttok
Gondolkodjatok el, jobb ha magatokba szálltok
Igen, hiába vártok valami szebbre, valami másra
A helyzet egyre rosszabb, esély sincs az újulásra
De már nem fordulok vissza, elveim mellett kitartok
A véleményt meghallgatom, de meg nem változtattok
Átkozhattok, én védekezem, ti támadtok
Ha nem tetszik a játék, hát nyugodtan kiszállhattok

Refrén

Egy utolsó kívánság még, mielőtt mennék
Gondolj rám majd néha, csak ennyit szeretnék
Előlépnék a semmi közepéből, mint egy váratlan vendég
Majd szíved vad ütemétől új életre kelnék
Trekkekkel felelnék, ha fejedbe látnék
Ez kell még, az árnyékba bújik a rossz szándék
Ajándék a játék, ha csinálnám, belehalnék
Na mi nálad a jelkép, a kezedben gyeptégla
…Úgy érzem, kialudt a lángja
De már nem érdekel ez sem, nem figyelek a világra
Te és én, egy újabb csalódás, ezt az elején tudtam
Mégis hozzádfűztem álmokat, sorokat neked írtam
Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem
Éreztem, hogy nem lehetsz már túl sokáig mellettem
Még sem féltettem, hagytam hogy szépen
Kimondjuk a búcsút és az álom véget érjen

Refrén