Beton
2005.09.22. 17:13
Fluorid Beton A másik fél maxi 2005.
Rap1: Tudod... sokat gondolkodtam, erről-arról, végtelennek tűnő utak mellett Sokszor tudtam, hogy hibáztam, mégiscsak hazudnom kellett Magamnak, meg másnak, az egyszerű kissrácnak Aki felnőtt bennem, akit sajám fiamként kezeltem Felébredtem, velem szemben, haldokló újszülött voltam Éles sikoly, na meg egy marék hamu egy felgyújtott jászólban Nem gyászoltam, minek sírjak, miért fájjon, hogyha nem muszáj Egy lelki sérült álma, harmónia, kristálytiszta báj Na, mi kell még, hogy rámtalálj, egy zseblámpa meg három ásó Pár sor csak egy életből, de ennyi bőven elég másból Leterhelt a mámor, Fluor nem rohan, csak tántorogva Elmélkedés után esik be majd az első árokba Fehérvári utca, haverok, magnó, meg pár pálesz Tudod szarok rá, ez így van jól, engem ez boldoggá tesz Fiatalságom úrrá lesz rajtam, zöld színekben úszó parkban Megszaratós blant a péntek esti kábulatban
Refrén: Betompít a beton, minden délután egy alkalom Barátokkal az utcán, mégis otthon, színes tartalom Vár, ma még maradnál, holnapra már kiszakadtál Mit választasz, tömegbeli átlag, egy az igazaknál
Rap2: Engem ne a sorsom írjon, majd én megírom a sorsom Akit én utálok, ne bírjon, kit ma bírok, megutálom Megy utánam, tisztán látom magam, célpontja a hátam Egy kis szúrás csak az egész, gyere, döfd belém bátran Tudod, sok barátot vártam, az utca végén, hol nem jártál még Szabad akarat van, szabad cselekvés még nincs, csak rossz szándék Korlátlan felelősség, felső tíz, alsó tízmilla, épül a villa, meg vagy szánva ingyenjegy a Titanicra, Megintcsak magamba szállva, megint minden szart kiírva jöttem, láttam, ez így van, ezért soha többé vissza Utolsó betűt a sírra, hadd véssem én, pontom hadd tegyem le Világokat szelve, üvegkoporsómra rálehelve Életemre lelve, bukott elveimre foghatom Hogy kiálltam a jó mellett, és nem voltam rossz oldalon Az ujjaimat mozgatom, hogy küldjek még egy üzenetet Kirajzolódik mondatom, bocsássátok meg bűneimet
refrén
Rap3: Amire leérek Pétre, Royal régen megtekerte Reggel hét felé már szétszart arccal bámulok Drezzickre Életforma, mi más lenne, ez, a ronccsáfestett kolesz Ez a társaság, mi sokat megélt, de magja mindig ott lesz A ház mögötti padon, tudod nálatok, a vadon Kredit, lenn leszel majd délután? A trekkem megmutatom Nekem meg van egy új alapom, hallom Benzo húzza rajta Lehet, megkérem majd én is, me szerintem elég durva Be is gyújtja már a jót, hisz mindennap egy újabb ünnep Az unalmas órák megszűnnek, a napok perceknek tűnnek Az arcok szívnak, dobj még hozzám kicsit, ne nézz már madárnak Nem vagyok színvak, hidd el, enélkül is bőven jól meglopnak Mi lesz holnap, kurvák, autók, na meg egy klipp a tengerparton Csak hát nincsen arra kessem, de már tartom a markom a sarkon A saját hangom alig hallom, hiszen robbantásra ébredek, és vér szagára alszom …mert ez a beton
|